Kosztolányi Dezső:
FASTI
Már kék selyembe pompázik az égbolt,
tócsákba fürdenek alant a fák.
A földön itt-ott van csak még fehér folt,
a légen édes szellő szárnyal át...
Pöttöm fiúcskák nagyhasú üvegbe
viszik a zavaros szagos vizet.
A lány piros tojást tesz el merengve
A boltokat emberraj tölti meg.
S míg zúg a kedv, s víg kacaj kitör,
megrészegül az illaton a Föld,
S tavasz ruhát kéjes mámorban ölt
kelet felől egy sírnak mélyiből,
Elrúgva a követ , fényes sebekkel
száll, száll magasba, föl
az IstenEmber