Reményik Sándor:
Tündérfok
*
Az életednek van egy titkos csúcsa,
Mely rejtve őrzi boldogságod,
Egy sziklafok, ahonnan Te az élet
Töretlen teljességét látod.
Hol imádkoznál hosszan , térdenállva.
Mert onnan végtelen a panoráma.
Az életednek van egy titkos csúcsa
Köröskörül őserdő, ősbozót-
Keresztül -kasul vágtató csapások,
A sok hamistól nem látni a jót,
Isten előre ment, a csúcson vár be-
Csak az a kérdés, hogy odatalálsz -e?
Az életednek van egy titkos csúcsa,
Hová a mélyből kibukkan fejed
S a szépség minden gazdagsága, fénye
Megáldja két csodálkozó szemed,Hol tiszta vagy, mint kristálypatakok,
S megnyitod szíved, mint egy ablakot.
Az életednek van egy titkos csúcsa, Vezetnek hozzá szent véletlenek,
Jaj , hogy leszállni kell, jaj , hogy nem adhatsz A pillanatnak örökéletet!
S botlasz újra sok rögös , buta úton._
De mindegy: Egyszer fenn voltál a csúcson.
***
Reményik Sándor: Kegyelem
Először sírsz,
Azután átkozódsz,
Aztán imádkozol.
Aztán megfeszíted
Körömszakadtig maradék -erőd.
Akarsz , egetostromló akarattal-
S a lehetetlenség konok falán
Zúzod véresre koponyád.
Aztán elalész.
Sha újra eszmélsz, mindent újrakezdesz.
Utoljára is tompa kábulattal,
Szótlanul, gondolattalanul
Mondod magadnak:mindegy, mindhiába:
A bűn a betegség, a nyomorúság,
A mindennapi szörnyű szürkeség
Tömlöcéből nincsen, nincsen menekvés!
S akkor -magától- megnyílik az ég,
Mely nem tárult ki átokra, imára,
erő , akarat, kétségbeesés,
Bűnbánat -hasztalan ostromolták .
Akkor megnyílik magától az ég,
S egy pici csillag sétál szembe véled,
S olyan közel jön , szépen mosolyogva,
Hogy azt hiszed:a tenyeredbe hull.
Akkor -magától- szűnik a vihar,
Akkor- magától -minden elcsitul,
Akkor- magától- éled a remény.
Álomfáidnak minden aranyágán
Csak úgy magától-friss gyümölcs terem.
Ez a magától: ez a
KEGYELEM
***