LEGSZEBB VERSEIM!
MINDIG CSAK ADNI
Az öreg kút csendesen adja vizét
Így telik minden napja.
Áldott élet ez fontolgatom;
Csak adni , adni minden napon?
Ilyen kúttá kellene lennem!
Csak adni egész életmben!
Csak adni terhet is jelenthet.
-Jó kút! nem érzed ezt a terhet?
Belenézek...Tükre rám ragyog!
Hiszen a forrás nem én vagyok!
Árad belém, csak továbbadom.
Frissen vidáman és szabadon.
Hadd éljek énis ilyen kút életet!
Osszak áldást és szeretetet!
Nem az enyém, Krisztustól kapom,
Egyszerűen továbbadhatom
***
Sólyom Vera: Ne sírjatok!
Ne sírjatok ha meghalok,
Mert én köztetek maradok.
Benne leszek minden dalban,
amitől a szív megdobban.
Ott leszek a napsugárban,
a kis Katicabogárban.
Felhőben , fényben , esti szélben
ártatlan gyermeknevetésben.
Fűben és fában , gyertyalángban
minden kis mezei virágban
Amiben csak hittem amíg éltem,
azzá válok ha lemerültem.
NE SÍRJATOK HA MEGHALOK
HISZ ÉN VELETEK MARADOk
ÖRÜLJETEK HOGY HAZAÉRTEM
s EGY IMÁT MONDJATOK ÉRETTEM.
***
Reményik Sándor:VÉGRENDELET
Fáradtságom adom az esti árnynak.
Színeimet vissza a szivárványnak.
megnyugvásom a tiszta csöndes égnek,
Mosolygásom az őszi verőfénynek.
Sok sötét titkom rábízom a szélre.
Semmit se várva, és semmit se kérve.
Kik üldöztek át tüskén vad bozóton,
kétségeim az örvénybe szórom.
A holtom után ne keressetek!
Leszek sehol. és mindenütt leszek!
***
Sík Sándor: Az Isten küld
Az Isten küld testvéreim tinéktek!
hogy sugarai eleven tüzét
amik arcáról a szívembe égtek,
Sugározzam csendesen szerteszét...
A testvéreknek , kik az éjben járnak,
Az Isten küldött; SZENTJÁNOSBOGÁRNAK
***
Tamási MIklós: Dúdoló
Hóvirág lennék, félőn bátor,
Kedvet kapva egy fénysugártól.
Kedvet osztva, hogy olvadozzon,
ahol örök a jég a gondon...
Hóvirág lennék, jel a télben,
Nem lesz örökké úr a szégyen,
szírmaim szórnám szegényekre,
mintha az Isten pénze lenne...
***